Questo sito utilizza cookie tecnici, analytics e di terze parti.
Proseguendo nella navigazione accetti l'utilizzo dei cookie.

Preferenze cookies

LETIZIA BATTAGLIA FOTÓKIÁLLÍTASA – A kiállítás a Budapest Fotófesztivál hivatalos programjának része

A kiállítás a Budapest Fotófesztivál hivatalos programjának része

LETIZIA BATTAGLIA – A SZÉPSÉG MINDENEKFÖLÖTT

2021. április 22. – május 20.

Olasz Kultúrintézet – Xénia Galéria

Kérjük, kövessék a kiállítás online megnyítóját (április 22., csütörtök 18.00 óra), valamint a kiállításra vonatkozó programokat és friss híreket Intézetünk közösségi csatornain:

https://www.youtube.com/c/IstitutoItalianodiCulturaBudapest 

https://iicbudapest.esteri.it/ 

https://www.facebook.com/IICBUDAPEST 

A kiállítás az aktuális járványügyi szabályok függvényében megtekinthető: 2021. május 20-ig

A szépség mindenekfölött
Háborúk, környezetszennyezés, szegénység. maffia, a fotósok mindenhol ott vannak és mindenről be akarnak számolni.
Majd elérkeznek azok a pillanatok, amikor mindez elviselhetetlenül feleslegessé válik, és mást keresel. A békét keresed, egy simogatást, egy mosolyt.
Egy nő egyszerű, meztelen teste, nekem ma, 86 évesen, az maga a szépség. Egy kislány komoly pillantása, amit véletlenül elkapok, az maga az öröm.
A többit elvégzi a fényképezőgép.
Letizia Battaglia

Letizia Battaglia 1935-ben született Palermóban. 1971-ben, Milánóban kezdett el fotózással foglalkozni.
1974 és 1991 között a palermói L’ORA kommunista napilap fotós stábjának volt a vezetője, ahol együtt dolgozott Franco Zecchinnel, Ernesto Battagliával, Shobhával, Filippo La Mantiával és másokkal.
Fotói megjelentek a legfontosabb nemzetközi újságok címlapjain, és galériák, múzeumok mutatták be kiállítások keretében, legutóbb “Fotografia come scelta di vita” (Fényképészet mint életút) címmel a velencei Casa dei Tre Oci-ban, “Storie di strada” (Utcai történetek) címmel pedig a milánói Palazzo Realéban.
Letizia Battaglia a társadalmat bemutató fotóiért több nemzetközi díjat kapott. Nem csak fotográfusként ismert személyiség, a fotózáson kívül több dologgal is foglalkozik: rendező, környezetvédő, városvezetési tanácsos, a Szicíliai Tavasz évei alatt a Leoluca Orlando vezette városi bizottságban Tanácsnok a Zöldek képviseletében, a Szicíliai Tartományi Gyűlés képviselője, a Grandevù folyóirat szerkesztője, az Edizioni della Battaglia Kiadó igazgatója és szerkesztője. A „Giuseppe Impastato” dokumentációs központ társalapítója.
1978-ban Palermóban Il Laboratorio D’If névvel megnyitja az első dél-olaszországi fotógalériát. Ő az első európai nő, aki 1985-ben New York-ban megkapja a legjobb társadalmi érdeklődésű fotósnak járó Eugene Smith-díjat, 1999-ben pedig San Franciscóban a The Mother Johnson Achievement for Life díjat.
2007-ben Németországban a Német Fényképészeti Társaság neki ítéli az Erich Salomon-díjat. 2009 májusában New York-ban a “Cornell Capa Infinity Award” díjban részesül.
Neve szerepel a Peace Women Across the Globe által Nobel-békedíjra javasolt ezer nő között. A The New York Times 2017-ben a legkiemelkedőbb 11 nő között egyetlen olaszként említi Letizia Battaglia nevét.
Olasz és külföldi múzeumoktól és intézményektől kap felkérést előadások és workshopok megtartására. 2017-ben sikerül megvalósítania álmát: Palermóban a Cantieri Culturali alla Zisa-ban (Zisa Kulturális Ipartelep) Letizia Battaglia igazgatásával megnyílik a Nemzetközi Fényképészeti Központ, ahol a művész a kiállítások kiválasztásával, valamint a történelmi és kortárs fotóművészetnek szentelt találkozók szervezésével foglalkozik.
Életét és munkásságát számos könyv és dokumentumfilm mutatja be, többek között Daniela Zanzotto “Battaglia” (Eng, 2004), Francesco Raganato/Sky Arte “Amore Amaro” (Ita, 2012), Franco Maresco “La Mia Battaglia” (Ita, 2016), Kim Longinotto “Shooting the Mafia” (Irl/Usa, 2019) és Franco Maresco “La mafia non è più quella di una volta” (Ita, 2019) című dokumentumfilmjei.
1991-től a csak nők által szerkesztett „Mezzocielo” című, kéthavonta megjelenő kulturális, politikai és környezetvédelmi folyóirat igazgatója.