Il Trio Chimera si esibirà anche il 19 febbraio, alle ore 19:00 al Castello Szent András - Szent András Kastély di Bölcske.
A Chimera Trió február 19-én is fellép a bölcskei Szent András Kastélyban, a koncert ott 19 órakor kezdődik.
Trio Chimera
Marta Ceretta, pianoforte | zongora
Stefano Raccagni, violino | hegedű
Giorgio Lucchini, violoncello | cselló
Programma
Camille Saint-Saëns Trio n.1 in fa maggiore, op.18 (1863)
Allegro Vivace | Andante | Scherzo. Presto | Allegro
Luigi Boccherini Trio Sonata op.12 n.4 in re maggiore (1781)
Moderato e arioso | Allegro molto | Menuetto militare
Dmitri Shostakovich Trio n.2 in mi minore, op.67 (1944)
Andante – Moderato | Allegro con brio |Largo | Allegretto
Note di introduzione al programma:
L’accostamento di autori inaccostabili, come Boccherini, Saint-Saëns e Shostakovich, ha fondamentalmente una pretesa: costruire un percorso d’ascolto fondato sulla più marcata discontinuità acustica possibile. Il tocco arcaico di una Sonata per cembalo con accompagnamento di violino e violoncello (vera preistoria del genere del trio con pianoforte) - un capolavoro di solarità e tenerezza della produzione cameristica francese di metà ‘800 - un monumento tragico del repertorio russo moderno.
Tuttavia, una prospettiva sicuramente comune a tutti e tre gli autori è lo sguardo di ammirazione e ispirazione riservato alla produzione musicale del mondo di lingua tedesca. Il genere del trio per pianoforte e archi è oggi considerato tra gli esiti più alti della musica tedesca e centro-europea. Ma una coscienza in questa direzione è ravvisabile anche storicamente: al di là degli omaggi perfettamente espliciti del Trio di Saint-Saëns a Schumann e di quello di Shostakovich a Beethoven, non dobbiamo dimenticare la predilezione di Boccherini per il quartetto d’archi su modello viennese, né i suoi tentativi di lasciare la Spagna in favore della corte prussiana, condotti fra il 1786 e il 1797.
In definitiva, questo programma propone un percorso circolare che orbita attorno alla triade Haydn -Schumann - Beethoven, attraverso le speculari controparti Boccherini - Saint-Saëns - Shostakovich: uno specchio distorcente, tanto nella geografia quanto nel tempo.
***
Az egymástól távol álló szerzők, mint Boccherini, Saint-Saëns és Sosztakovics műveinek együtt szerepeltetése alapvetően abból az igényből fakad, hogy a lehető legjellegzetesebb, az akusztikai szaggatottságon alapuló zenehallgatási élményt nyújtson.
A hegedű és cselló kíséretében előadott csembaló Szonáta (mely a zongorát tartalmazó trió műfaj elődjének tekinthető) archiakus jellege – amely a XIX. század közepe francia kamarazenei termésének ragyogó és kiemelkedő alkotása – a modern orosz repertoár egyik tragikus emlékműve.
Mindazonáltal mindhárom zeneszerző látásmódjának egyik közös pontja az a mód, amilyen csodálattal tekintenek a német zenei világ darabjaira, és ahogyan ihletet merítenek azokból.
A zongora és vonósok alkotta trió műfaját napjainkban a német és a közép-európai zene legsikeresebb eredményeként tarthatjuk számon. Azonban az irányzat iránti érdeklődésnek történelmi okai is vannak: a Saint-Saëns trió esetében a Schumannak, a Sosztakovics trió esetében pedig a Beethovennek szentelt nyilvánvaló tisztelgésen túl nem szabad megfeledkezni Boccherininek a bécsi mintát követő vonósnégyesek iránti szeretetéről, és azokról a próbálkozásairól sem, amikor 1786 és 1797 között a porosz udvar kedvéért el akarta hagyni Spanyolországot.
Végezetül ez a program a Haydn-Schumann-Beethoven triászt körüljáró programot kínál a Boccherini - Saint-Saëns – Sosztakovics alkotta hármas művein keresztül, térben és időben másfajta tükörképet mutatva.
Registrazione | Regisztráció: iicbudapest@esteri.it
