Rendezte: Luchino Visconti
100 film és egy felejthetetlen Itália című sorozat
1954-ben járunk, amikor az Érzelem – amelyet a velencei filmfesztiválon mutattak be – sok vitát kelt, megosztva a közönséget és a kritikát. Egyfelől túlságosan népiesnek tartották, másfelől patrióta érzelmeket és cenzúrázandó
politikai jelentést tulajdonítottak neki (Viscontinak ki kellett vágnia néhány jelenetet, módosítania kellett a címet és a befejezést). Olyan film ez, amely – noha a romantikus realista filmek közé sorolják – világosan jelzi a neorealizmus
alkonyát. Visconti Camillo Boito azonos című novelláját veszi alapul, de abból valami mást kívánt létrehozni. Nem véletlen, hogy a film eredeti címe „Custoza” lett volna, a híres olasz vereség helyszínére utalva. A film 1866-ban játszódik, amely a Risorgimento korát, egy elmaradt forradalom olvasatában ábrázolja, megmutatva többek között Visconti színház iránti nagy szenvedélyét. Magasztos mű, amely néhány feledhetetlen jelenettel ajándékozta meg a filmművészetet.