Acanthus | Szerzemények két hegedűre a XX. és XXI. századból
Les Violons d’Ingres – Erica Scherl, Claudia Cancellotti
Műsor
Paul Hindemith: Kanonisches Vortragsstück für zwei Violinen
I: Mäβig schnell – II: Mäβig bewegt mit Grazie – III: Schnell
Luigi Boccherini: Notturno in Mi b maggiore “La Buona notte”
Amoroso – Rondò – Allegretto – Minuetto e Trio – Presto assai “La buona notte”
Franco Margola: Partita per due violini (1951)
Preludio Ampiamente – Canone Ben deciso – Serpentaria Andante – Ostinato Allegro
Gagliarda Allegro deciso – Finale Allegro vivo
Giovanni Battista Viotti: Duetto op. 29 n. 3
Maestoso – Adagio – Allegro agitato assai
Cristian Chiappini: dai Tre Ricercari per due violini
Ricercare per due violini n.3 (2013)
Giulio Viozzi: from “Dodici duetti per due violini” (1984)
I: Tempo di marcia – II: Calmo – III: Vivace – V: Andantino – VI: Mosso – VII: Quietamente –
VIII: Piuttosto lento – X: Allegramente
Jegyek 2000 Ft-os áron vásárolhatók. További információ
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem együttműködésével
Hegedűduóra a XVI. századtól szinte minden időszakban és zenei hagyományban számos mű született, melyek később, főleg a XIX. és a XX. században váltak igazán ismertté.
Ezzel a zenei formációval összhangban áll a zenei művek stílusában, műfajában és zenei formájában fellelhető, figyelemre méltó sokszínűség. A repertoár a XX. század első és második felében éri el egyik csúcspontját. Ebben az időben több zeneszerző ír darabokat hegedűduóra, mely műfaj ideális környezetet biztosít arra, hogy a harmóniavezetésben és stílusokban létrehozott újításokat egyesíthessék egy mintául szolgáló, egységes, a hangszerek közötti párbeszéddel játszó formával, felfedezve egy új hangzásvilágban rejlő lehetőségeket.
Az „Achanthus” szerzőit egyes hangzásbeli vonások, játékmódok és a közös harmónianyelv köti össze, ahol gyakori a kromatikus váltás és a lassú, kacskaringós dallamvonal, amely ritmikus, ütőhangszeres aspektusokkal váltakozik, ily módon létrehozva egy egységes zenei kifejezésmódot. A műsorban szereplő művekre hasonlóképpen jellemzőek a műfaj születésének hajnalára visszautaló stilisztikai elemek, melyek megtalálhatók például Hindemith kánonjaiban vagy Margola Partitájában.