Könyvbemutató
Taljánok, olaszok, digók – e három elnevezése az
olaszoknak, három korszakot és háromféle sztereotip felfogást képvisel. A
„talián” (az italiano szó elferdítésével) Magyarországon nem annyira az udvari
embert jelentette – bár az olasz udvari élet a XIV-XV. Századi Magyarországon,
később Erdélyben mintaértékű volt – hanem ennek az életnek itteni
meghonosítóit: építőmestereket, művészeket, mesterembereket. A „digó” a
hetvenes évek fiatal olasz sráca volt, aki digócsizmában és meglehetős
lazasággal képviselte a honfitársairól alkotott képzetet, mely mindmáig eleven:
a tőlünk nyugatra élők közül „kötelező” hibáikkal (pontatlanságukkal,
megbízhatatlanságukkal, hangosságukkal) együtt is a legrokonszenvesebbek, a
legközvetlenebbek, a legdivatosabbak, a leginkább élni tudók. És a leginkább
(külföldi) férjnek, szeretőnek valók… A könyv, akárcsak a mostani beszélgetés
ezekkel és számos hasonló vagy nagyon különböző közhellyel szembesít, nemcsak
magyarokkal. Nem igazságok, de nem egyszerű karikatúrák, nem paródiák, és az
olaszokról szólván szerencsére nem csúf torzképek. Mindenesetre nem teljesen
alaptalanok, és nem ok nélkül jöttek létre.